Prológus - az előzmények

Jeon Jeong Guk

A próbaterem levegője fülledt volt, mihelyt beléptem.Arcomról könnyeknek látszó, izzadtság cseppek gördültek le, s ragyogtak rajta.Gyenge voltam, valami hideget kerestem, melyet fejemre tehettem volna, de semmi ilyesmit nem találtam.Tehetetlenül rogytam össze a padlón, majd kezeim is élettelenül hullottak le mellém.Fáradt tekintetem csapattársaimra emeltem, akik továbbra is gyakorolták a nehezebbnél-nehezebb mozdulatokat.Jimin észrevéve rosszullétemet, futva, majd végül csúszva érkezett le hozzám, s kezeit egyik karomra tapasztotta és azt szorongatta kétségbeesetten.

     – Jól vagy? – tette fel, a nem régóta gyötrő kérdését.Enyhén bólintottam, végül halvány mosolyt erőltettem magamra, hogy aggodalmát csillapítsam. – Nem hiszek neked – jelentette ki, mely puffogást váltott ki belőlem – Tessék, igyál vizet! – nyújtotta kezembe a folyadékot.Éreztem a víz melegségét, ebből ítélve, hogy nem is lehetett hideg.Pedig nekem most arra volt szükségem – Tudom, hogy nem hűtött, de elfelejtettünk innivalót venni, és a büfé is üres – magyarázkodott, tarkóját vakarva, mire legyintettem.Lecsavartam a palackról a kupakot, végül számhoz emeltem és nagyokat kortyolgattam.

     – Köszi – pillantottam rá hálásan, majd nedves ajkaimon végighúztam kezemet.

     – Ha nem érzed jól magad, pihenj! Egész nap csak gyakoroltál. – felelte Jimin, miközben enyhén bólogatott fejével.

     – Ahogy te is és a többiek is – feleltem félmosollyal az arcomon.

A táncpróbának vége szakadt, viszont egyáltalán nem hallgattam Jimin-re.Igaz, ettől nem éreztem jobban magam, de kötelességemnek tudtam folytatni a próbát a srácokkal együtt.Egyszerűen rossz volt látni, ahogy ők keményen dolgoznak, s táncolnak, míg én lent ülök a padlón, a nagy tükörnek háttal, és lesem minden mozdulatukat.Kaptam némi leszidást, miszerint a saját testi épségem fontosabb, de nem igazán foglalkoztatott a sok maszlag, melyet társaimtól kaptam.Táskámat végül hátamra vettem, s a törülközőt nyakamba dobtam.Ekkor hirtelen még nagyobb súly kerekedett vállamra, mikor megéreztem Hoseok hyung karját nyakam körül.

     – Holnap visszatérsz az iskolába . . . mond, hogy nem izgulsz. – kúszott egy sejtelmes vigyor az ajkaira, de én ezen egyáltalán nem tudtam mosolyogni . . .

     – Őszintén? Tényleg nem – jelentettem ki nemes egyszerűséggel, miután hitetlenül nevetni kezdett.Nem szólalt tovább, inkább mellettem bicegett csendben.Hamarosan szobánk ajtajához is megérkeztünk.A sok cuccnak köszönhetően, szinte zsibbadtak a karjaim, alig éreztem.Jin pedig próbálta kiküzdeni szűk farmerzsebéből, az apró kulcsot, mely a szobát nyitja.Mindannyian nyaggattuk, sürgettük, mire valami olyasmi válasz érkezett felőle, hogy próbáljuk meg mi kiszedni azt a kulcsot.Suga nem is habozott, inkább hozzáért Jin intim testrészéhez, de látva a többieket, hogy a táskájuk egyre nehezebbnek tűnik vállukon, feláldozta magát.Legtöbbünk hálásan pillantott rá, míg Jin összefonta karjait mellkasa előtt és úgy vonult be a pici panel lakásba.Én egyből az ágyamhoz vetettem irányomat.Fáradt voltam, még csak át sem öltöztem.Szemeimet lehunytam, a takarót magam köré fontam, végül teljesen álomba merültem.

Taehyung hangjára, s nyomására ébredtem, mikor épp hátamon ,,ugrált'' .Felmordultam, tekintetem némi idegességet sugallt, melyet ő is észrevett látva, ijedt arcát.Arrébb toltam magam mellől, hogy letudjak szállni az emeletes ágy tetejéről.A tegnap hordott darabokba teljesen beleizzadtam, így szükségesnek éreztem lezuhanyozni, mielőtt felveszem az egyenruhát.Egy nagyot ásítottam, mire észhez kaptam és letisztáztam a dolgokat magam előtt.Heten lakunk egy kisebb panel szobában, és egyetlen egy fürdőszoba van, nekem pedig sietni kell az iskolába.Na, nem mintha annyira foglalkoztatott volna, ha egy picit is kések.Kirúgni úgysem fognak, egyszerűen nem mernék ezt megtenni, viszont nem szerettem volna megint utolsónak sorra kerülni, és négy-öt óra késés már gázos.Így összeszedtem minden energiámat, hogy korán reggel a hajnali órákban, félkómásan, letudjam foglalni a fürdőszobát.Szinte végighasítottam az egész lakáson, míg végül el nem értem ajtaját, s rángatni kezdtem kilincsét.Ekkor kaptam észbe, hogy ez bizony zárva van.És, ha zárva van, tuti van ott valaki.Hirtelen felnyögtem, s nekicsapódtam a falnak.Mérges voltam, míg végre ajkaimat szólásra bírtam.

     – Bárki is van ott, kérlek siess! – kérleltem hisztérikusan.

     – Ne aggódj, mindjárt végzek! – hallottam, egy mély, rekedtes hangot, melyet egyből megismertem.Épp Namjoon hyung foglalatoskodott a fürdőben.Hallva a víz eséseit, biztos zuhanyozhatott.Végül úgy döntöttem, hogy nem mozdulok el a bejárat elől, így leültem a földre.Térdeimet felhúztam, majd arcomat elbújtattam, miközben azokat ölelgettem.Még álmos voltam, de egyszerűen nem alhattam el.Jeongguk, muszáj átvészelned ezt a napot, utána kipihenheted magad, hacsak nem lepnek meg már rögtön az első napomon egy csomó tanulnivalóval.De az ajtónyitódás egyből felébresztett, így gyorsan felkaptam tekintetem, s felálltam.Namjoon épp haját törölgette, miközben ásítozva csoszogott ki a helyiségből.Gyorsan bevetettem magam és kulcsra zártam az ajtót.Felsóhajtottam, ruháimat leöltöttem magamról, s a kabinba lépve, lassan engedtem magamra a langyos vizet, melynek cseppjei gurultak le testemen.

Jimin és Taehyung mellettem baktatott, s amint közelebb értünk az iskola területére, egyre több szempár szegeződött ránk.Ahogy elléptünk pár tanuló előtt, egyből összesúgtak mögöttünk.Nem zavartattam magam, igazából már hozzászoktam, akárcsak Jimin és Taehyung.Nevetve bámészkodtak jobbra-balra, s csodálták a nagy épületet.Valóban szép volt, látszott rajta, hogy nem akármilyen iskola.Ide képzett és tehetséges diákok járnak, s ezáltal igényeiket is biztosítják.Felsóhajtottam, amint a nagy bejárati ajtóhoz érkeztünk, s kinyitottam azt.Belülről még elképesztőbb volt.Szürke, szinte már fehér, csempével kirakott padlók, középen egy nagy lépcső, melynek lábánál diákok ültek, vagy éppen járkáltak fel az első emeletre.Már itt is találkozhattunk kisebb szekrénysorokkal, melyek a falakon futottak végig.Itt nem igazán voltak tantermek, csak az étkező, egy kisebb büfé, ami előtt két kis asztal volt, pár növény egy-egy sarokban, s a tornaterem.Barátaimmal felbaktattunk a márványkőből rakott lépcsőfokokon.Végül megálltam és nem mentem tovább mellettük.Amint ezt észrevették, visszafordultak és felém emelték tekintetüket.Zsebre tett kézzel álltam, s halványan mosolyogtam, mire értetlenül néztek.

     – Nem jössz? Tudod, az igazgatóhoz kéne mennünk megbeszélni a . . . – kezdte Taehyung, de egyből félbeszakítottam.

     – A zongoraóra jobban hangzik, minthogy az igazgató maszlagját hallgassam.Ugye elintézitek nekem? Úgyis tudom, hogy mit fog mondani . . . a (Big Hit) főnök már amúgy is tájékoztatott minket.Elég, ha csak ti megjelentek. – néztem rájuk végül kérlelően, mire Taehyung megrántotta vállát, s Jiminre nézett.

     – Rendben – felelte a kisebb fiú, majd kezeit zsebre vágta – De tartozol nekem . . . vagyis nekünk – javította ki magát, míg végül köszönésképpen, enyhén megbillentettem fejemet.